Az étrend-kiegészítők forgalmazása és reklámozása
Veszélyes étrend-kiegészítők a piacon, megtévesztő étrend-kiegészítő reklámok – mindkét esetről gyakran hallani. De mi is az az étrend-kiegészítő? Hogyan kerül forgalomba? Milyen követelményeknek kell megfelelnie az ilyen termékek reklámjának?
Étrend-kiegészítőnek azok az élelmiszerek minősülnek, amelyek koncentrált formában tartalmaznak tápanyagokat, egyéb táplálkozási, élettani hatással rendelkező anyagokat, egyenként vagy kombináltan. Megjelenési formájuk lehet kapszula, pasztilla, tabletta, port tartalmazó tasak, adagolható por, ampulla, csepegtetős üveg vagy más hasonló por-, illetve folyadékforma, amely alkalmas kis mennyiség adagolására.
Az étrend-kiegészítők forgalmazására és reklámozására – az általános szabályok mellett – speciális szabályok vonatkoznak. A cikk ezeket a kérdéseket járja körül.
Forgalmazás, ellenőrzés
Az étrend-kiegészítők előállítására, összetételére szigorú előírások vonatkoznak. Kizárólag a jogszabályoknak megfelelő étrend-kiegészítő hozható forgalomba Magyarországon, és a végső fogyasztó számára kizárólag előrecsomagolt formában értékesíthető ilyen készítmény.
Az étrend-kiegészítők forgalomba hozatala – az uniós szabályozással összhangban – engedélyeztetési kötelezettséget nem, csak az ellenőrzések hatékonyságát elősegítő bejelentési kötelezettséget von maga után, amely kötelezettség ugyanakkor akár a forgalomba hozatal napján is teljesíthető az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) felé. A Magyarországon működő rendszer még így is szigorúbb több más, uniós tagállamban működő rendszernél, ahol a jogszabályok még bejelentési kötelezettséget sem írnak elő, és a hatóságok kizárólag szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek, illetve panaszbejelentések alapján járnak el.
Az OÉTI lehetőségei
Az OÉTI a termékek piacra kerülését követően sem végez hatósági ellenőrzést. Amennyiben a bejelentés során benyújtott dokumentáció vizsgálatát követően bármilyen hiányosságot vagy veszélyt észlel, az OÉTI megkeresi a hatáskörrel rendelkező hatóságokat (járási népegészségügyi intézetek és állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatalok), amelyek megteszik a szükséges lépéseket és haladéktalanul értesítik azokról az OÉTI-t. A járási népegészségügyi intézet jogosult felfüggeszteni vagy megtiltani, ha új információ eredményeként vagy a meglévő információk újraértékelése alapján megállapítják, hogy az veszélyezteti a fogyasztó egészségét, abban az esetben is, ha az étrend-kiegészítő megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az OÉTI honlapján tájékoztató jelleggel közzéteszi a bejelentett étrend-kiegészítők listáját, és zöld pipával jelöli azokat a készítményeket, amelyek esetében a bejelentő által benyújtott tudományos dokumentumok alapján nem merültek fel olyan súlyos hibák az összetétellel, a termék várható hatásaival, a jelöléssel, és a címkén alkalmazott egészségre vonatkozó állításokkal kapcsolatban, amelyek alapján feltételezni lehetne, hogy a termék fogyasztása kockázatos lenne a fogyasztó egészsége szempontjából, valamint hogy a termék nem felel meg a bejelentéskor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. Az OÉTI honlapján közzéteszi a forgalomba hozataltól eltiltott, illetve a veszélyes étrend-kiegészítők listáját is.
Az étrend-kiegészítők reklámozása
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) számos vállalkozást marasztalt el jogsértő reklámozási tevékenység miatt az étrend-kiegészítők piacán. A leggyakoribb problémát a megalapozatlan hatásállítások okozzák, de gyakori az étrend-kiegészítők piacán a szerkesztői tartalomnak álcázott reklám is.
A GVH a reklámállítások megítélése során általában súlyosító körülményként értékeli, hogy az egészégre, illetve az emberi szervezetre ható termékek reklámjai által megcélzott fogyasztói kör – a különféle betegségben szenvedő vagy azt megelőzni szándékozó emberek – kifejezetten sérülékeny fogyasztói csoportot alkotnak. Ezen célcsoport tagjaitól helyzetüknél, kiszolgáltatottságuknál fogva alacsonyabb ésszerűségi szint várható el, mint egy átlagfogyasztótól, így ezen a területen különös jelentősége van a korrekt, az ágazati szabályoknak is megfelelő, és szakmailag bizonyított állításokat tartalmazó tájékoztatásnak.
A tájékoztatás nagyon fontos
Sok ezer étrend-kiegészítő van forgalomban, amelyekhez a fogyasztók számos forrásból férhetnek hozzá (patikákban, üzletekben, web áruházakban), és a kedvező élettani hatással rendelkező készítmények mellett sajnos hatástalan. Sőt időről-időre, veszélyes étrend-kiegészítők is megjelennek, különböző értékesítési csatornákon keresztül.
Állítások alátámasztása
Az általános szabályok szerint, a reklámozó köteles egy esetleges hatósági eljárás során bizonyítani, hogy a reklámállítás a reklám közzétételének időpontjában megfelelt a valóságnak. A pozitív terméktapasztalatok, betegektől és kezelőorvosaiktól származó vélemények nem tekinthetőek tudományos ismeretnek. Az ilyen hivatkozásokat ugyanúgy kezeli a hatóság, mint más állításokat, azaz a reklámozónak kell bizonyítani azok megalapozottságát.
A reklámozó mozgástere a bizonyítás terén ugyanakkor jelentősen korlátozott az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos hatásállítások esetén. Az ágazati szabályok szerint ugyanis egészségre vonatkozó állítás használata élelmiszerekkel kapcsolatosan (ideértve az étrend-kiegészítőket is) csak szigorú korlátok között megengedett.
Az étrend-kiegészítők élelmiszereknek minősülnek és bár kedvező élettani hatással rendelkezhetnek, jelölésük, megjelenítésük, illetve reklámozásuk során tilos az ilyen típusú készítményeknek betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni.
2012. decemberétől kötelezően alkalmazandó az Európai Bizottság – Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) értékelésén alapuló – azon listája, amelyen az engedélyezett, élelmiszerekkel kapcsolatosan alkalmazott tápanyag-összetételre, illetve egészségre vonatkozó állítások szerepelnek. Az uniós regiszterben elutasítottként szereplő állítások 2012. decemberétől nem szerepelhetnek élelmiszereken, illetve reklámjaikban.
A GVH az Európai Bizottság listáján nem szereplő egészségre vonatkozó állításokon túl a vállalkozás által benyújtott bizonyítékokat figyelmen kívül hagyja.
Szerkesztői tartalomnak álcázott reklám
Étrend-kiegészítők, de más termékek kapcsán is találkozhatunk olyan gyakorlattal, hogy a reklámmal azonos oldalon olyan cikk jelenik meg, ami a reklám tartalmával „egybecseng”. Ez a megoldás bevált újságszerkesztési gyakorlat, jogi szempontból ugyanakkor aggályos lehet, amennyiben az objektív tájékoztatás látszatát keltő cikk megrendelője valójában a reklámot közlő vállalkozás.
A reklámokra vonatkozó általános szabályok szerint tilos a szerkesztői tartalomnak álcázott reklám. Szerkesztői tartalomnak álcázott reklámnak minősül az írott vagy elektronikus médiában szerkesztői tartalom használata az áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására úgy, hogy ezért a vállalkozás ellenszolgáltatást nyújtott, ez azonban nem tűnik ki a tartalomból vagy a fogyasztó számára egyértelműen felismerhető képi vagy akusztikus elemekből.
A GVH több döntésében kifejtette, hogy az újságok esetében a fogyasztók különbséget tesznek a reklámok és a reklámnak nem minősülő tartalom között. A szerkesztői tartalom a fogyasztói ismeretek, tapasztalatok szerint semleges információközlést tartalmaz, amelynek elsődleges célja a tájékoztatás, a szórakoztatás, a vélemény-kifejezés, azaz világosan elkülönül egy vállalkozás érdekét szolgáló kereskedelmi kommunikációtól, reklámtól.
Hirdetés termék nélkül
Egy reklám és a reklám tartalmát támogató cikk egymás mellett történő megjelentetése kimerítheti a szerkesztői tartalomnak álcázott reklám fogalmát abban az esetben is, ha a cikkben közvetlenül nem jelenik meg az értékesítendő áru, de a cikk tartalma egyértelműen támogatja a reklámot (például azáltal, hogy ugyanazzal az egészségügyi kérdéssel foglalkozik).
A GVH vonatkozó gyakorlata alapján a szerkesztői tartalomnak álcázott reklámért ellenszolgáltatás nyújtása nemcsak akkor állapítható meg, ha a felek a közöttük létrejött megállapodásban vagy az általuk kibocsátott számlán, pénzügyi elszámolásukban stb. kifejezetten nevesítették a szerkesztői tartalomnak álcázott, reklámnak minősülő cikkért fizetendő ellenszolgáltatást. Az ellenszolgáltatás léte akkor is megállapítást nyer, ha a vállalkozás egy összegben fizet ellenszolgáltatást a reklámért és a szerkesztői tartalomért, vagy ha a reklámért fizetendő ellenértékből úgy részesül kedvezményben, hogy a reklám egy része (így különösen a szerkesztői tartalomnak álcázott rész) kapcsán „ingyenességben” állapodnak meg a felek, sőt abban az esetben is, ha a reklámért fizetendő ellenérték csak a fogyasztók számára is egyértelműen felismerhető reklámok vonatkozásában számlázzák ki azt a hirdetőnek.
Az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos kommunikációra vonatkozó szabályozás tehát nagyon szigorú, az ilyen készítmények forgalomba hozatala ugyanakkor – jogi szempontból – szinte akadálymentes.
Bár számos szakmai érv szól amellett, hogy ellenőrzöttebb és áttekinthetőbb legyen ezen termékek forgalomba hozatala, a szigorítás nem korlátozhatja az áruk szabad áramlását az Európai Unió területén, ezért a problémára uniós szinten lenne célszerű megoldást találni.
